12. fejezet- A randi

Meghoztam a kövi részt, remélem tetszik :) Tudom, hogy kevés ez a heti egy rész, de a suli miatt ezt is nehéz összehoznom.. Xx BG

Kb 4 éve  anyáék eladták a lovamat, mert egy szerencsétlen esés miatt eltört két bordám, ezért jobbnak látták, ha felhagyok a lovaglással. Azóta nem láttam Kellyt, és most Harrynek hála itt állt előttem egy másik felnyergelt ló társaságában. Harry kitett magáért, de komolyan. Én nem tudtam hová került Kelly, mert anyáék nem akarták, hogy szomorítsam magam, de Harry elhozta nekem.
-Honnan tudtad?-csak ennyit kérdeztem, mert azt hiszem ez volt a leglogikusabb kérdés.
-Paul utánad nyomozott, még mielőtt felvett volna. Elvégre egy elmebeteggel nem dolgozhatunk.-mosolygott kedvesen.-Aztán tegnap felhívott, hogy elhadarjon rólad mindent, mert így hitelesebb a sztori. Kelly egy közeli istálló lakója és a gondozója azt mondta, ha akarod meglátogathatod.
Retrót elengedtem, had szaladgáljon, Harry a kis fehér kutyót berakta a nyeregtáskába, majd felsegített a lovamra, majd ő is felszállt a kölcsönzött fehér paripára és indulásra készen vártam az utasítást, hogy most merre, mert nem igazán ismerem ezt az erdőt. Harry közölte, hogy foggalma sincs hol vagyunk és szerinte az autóhoz se találunk vissza, mert ezt a helyet Kitty javasolta. Jò tudni, hogy ilyen tájékozottan eljöttünk az Isten háta mögé. Végül túltettem magam azon, hogy nem igazán vagyunk képbe a hollétünket illetően és elindultam egy kis ösvényen. Kelly ma is pont olyan könnyen kezelhető volt, mint mikor hozzám tartozott. Már vagy 5 perce merengtem a gondolaton, hogy visszaveszem a lovamat, amikor felfigyeltem arra, hogy nem jön utánunk másik ló, csak Retro szaglászik körülöttünk. Unottan visszafelé irányítottam Kellyt, megnézni Harry mivel is tölti az idejét, majd mikor megláttam kérdőn fordultam felé.
-Nem tudok lovagolni.-vonta meg a vállát a lovon ülve. Pár másodpercig értetlenül meredtem rá, majd kitör belőlem a röhögés. Nagon inponáló, hogy elhozott lovagolni, de az, hogy nem tud lovagolni... Harry türelmesen várta míg kiröhögcséltem magam, de azért várt némi instrukciót is, hogy most mi legyen.
-Megtanítalak.-ajánlottam végül, még mindig kuncogva.
-Nem kell tényleg, majd mi megvárunk itt.-rázta le rögtön az ajánlatomat.
-Nem bízol bennem? Pedig tanítottam 15-6 évesen gyerekeket lovagolni.-bíztattam.
-Benned bízom csak a lóban nem.-érvelt határozottan.
-Dehát már rajta ülsz.-mosolyogtam.
-Jah, mára elég is ennyi.-tiltakozott tovább.
-Na akkor kösd vissza a lovadat a fához és ülj fel mögém, Kellyre.-ajánlottam az utolsó ötletemet.Harryt erre is úgy öt percig győzködtem és tíz perc múlva már el is indulhattunk. A "pasim" ugyanis meg akart győződni róla, hogy a lovon minden elèg szoros e. Ezt mèg meg is értem, a baj csak a hiba ott volt, hogy Harrynek foggalma sincs erről. Mindenesetre hagytam, hogy kicsit szórakozzon, de gyorsan ráuntam ezért felparancsoltam a lóra. Én ültem elől, Harry pedig a derekamba csimpaszkodva várta az indulást. Kelly lassan mozgott alattunk és úgy 10 perccel később Harry már nem fojtogatóan szorított, hanem úgy, hogy levegőt is kaptam. Nem tudtam, hogy az 1D frontembere berezel egy kis lovaglástól.. Vajon mennyit fizetne egy újság, hogy eladjam nekik a sztorit?
Egy óra lovaglás után már teljesen oldottan ült mögöttem, ezért belevittem egy kis ügetést is. Ezzel egész egyszerűen megbirkózott, legalábbis úgy gondolom, mert a szorítása még ügetés közben sem akart megölni. Fél órát a fűben fetrengve, a kutyákkal játszva töltöttünk, majd Harry felhozta, hogy lassan menni kène a bárba. Na igen a randink hivatalos része, amit egy csomó fotós fog pislogás nélkül figyelni. Nem sok kedvem volt hozzá de tudtam, hogy meg kell tennem...

***

Kb kilencre értünk a bárba, ahol a banda többi tagja és Perrie már várt ránk. Harryvel  kézen fogva libbentünk be a bejáraton és ekkor hallottam az első fénykèpező kattanását, de kb fél percen belül már fel is adtam a számolàst. Amilyen jól indult a randi, ez annál borzalmasabb. A többiekhez érve vettem csak észre, hogy Liam nincs itt, de gondoltam majd később jön. Beültünk a többiekhez ès rendeltünk. Amikor épp ki tudtam zárni a paparazzikat egész jól éreztem magam.. aztán... Aztán megjelent Liam ès az új barátnője, akit Perrie hatalmas öleléssel köszöntött.

-Na mizcsu?-kérdezte intelligensen a ránézésre 18 éves szilikon barbie baba. Harryvel és Niallel is váltottam egy értetlen pillantást, majd Perrie felé fordultam, aki csevegésbe kezdett a barátnőjével. Tuti az ő keze van ebben az egészben..

-Semmi különös, mit kértek?-kérdezte Perrie egy ezer vattos mosolyt villantva a lányra.

-Uh én valami erőset.-nyàvogta a lány. Kb 10 percig tartott mire kitalálta mit kér én pedig úgy döntöttem belefullasztom magam Harry vállába, ha mégegyszer megnyikkan a plázaribink..
-Szőke és szőke között is van külömbsèg..-suttogta nekem Harry, én pedig mosolyogva csókoltam meg Harryt. Had örüljön Paul.